Szerintem már mindenki volt életében legalább egyszer Budapesten augusztus 20-án. Óriási felhajtás, lezárt utak, dugók. Persze mindenez értünk, nekünk. De most nem erről szeretnék írni. Sokkal inkább a következményekről, a szemétről. Valamiféle belső késztetést érez a lakosság nagy része, hogy szemeteljen vagy legalábbis mindent kukának nézzen. Ha megkérdezel bárkit az lesz a reakciója „már úgyis tele van, mit számit plusz egy doboz?!”. Nos, sokat. Minden doboz, papír stb. újabb sok-sok másikat vonz oda és a semmiből hírtelen szeméthalmok lesznek. De azt hiszem, elsősorban egyszerűbb helyen kell keresni a probléma forrását (leszámítva a magyar „nem törődöm” mentalitást), mégpedig a szervezésben. Végigsétáltam a Duna mindkét oldalán a rakparton és nem sok kukát találtam. Ha mégis teljesen tele volt és folyt ki belőle. Pedig nem kéne sok: zsákokat kitenni, napközben üríteni. Biztos nem fizettünk valami külföldi cégnek sok milliót tanácsadásért, aki segített volna rávilágítani erre az apróságra. Századfordulóra talán majd ideáig is eljutunk, addig meg ünnepeljünk koszban. Lehet, ezért van Air Race is, inkább felfele nézzünk, mint lefele.
Szemét
No Comments on "Augusztus 20.: a szemetelés ünnepe"